2020. júl 09.

_60_ barátnő barátnős sztorija, avagy a kimondott szó, mint kalandos forrás

írta: fizimiska
_60_ barátnő barátnős sztorija, avagy a kimondott szó, mint kalandos forrás

(2020 február)

 

 

Ez a story csak úgy jött egy ártatlan mondat következtében. Csupán a sors játéka, hogy egy-egy gondolat, hogyan konvertálódik szavakba az ötletgazda fejéből, és az mivé teljesedik ki? Pontosan ennek a kimondott gondolatnak köszönhettem L3 – és a macskájának – társáságát, na meg egy újabb Punnany koncertet, és még egy nem várt másnapot.

ütős lett

Kicsit kanyarodjunk vissza; a ki-vagy-ki-nem-mondott gondolat párharcából az előbbi jött ki győztesen a PSZF-en megismert, - azóta is az egyik legjobb barátnőmmé avanzsálódott lányka szájából -, amikor is a szokásos havi (manapság inkább két havi) „mi történt veled” beszélgetést töltöttük Kálvinon egy mozis alter bárban még január végén. Meséltem a vidékre költözésemről, munkámról, na meg a szerteágazó magánéletemről. A kapcsolatunk elbírta, hogy mindig a kendőzetlen őszinteséggel, és Discovery dokumentumfilmes részletességgel meséljek a nő ügyekről, de persze ugyanezt, ugyanolyan részletgazdasággal elvártam a másik oldalról. Azt hiszem - a pár meglévő, ehhez hasonló kapcsolatokon keresztül -, ezekkel a gátlástalan beszélgetésekkel sikerült megismernem a női gondolatokat, az adott vagy várható reakciókat egy-egy adott szituációra.

Szóval feldobta, hogy van egy helyes barátnője, aki most lett egyedülálló X év után, fiatal, és ennyi kötöttség után ráférne egy kis kalandozás a vad szingli piacon, nálam pedig jó kezekben lehetne. Amint, hogy ezt megtudtam, pár percen belül már ismerősök is lettünk a fb-n, és ezáltal tisztában volt ő is, hogy róla volt szó, hiszen a barátnőm mondta L3-nak, hogy velem fog találni. Érezhette, hogy valami közeledik…

Elkezdtem vele beszélgetni, mindketten tisztában voltunk a kedves kerítő közös barátnőnek hála, hogy miről is lesz itt szó, így ennek tekintetében nem tettem túl sok effort-ot – a legnehezebb feladatnak tekinthető – megszólítás mondatába, sőt még a szavakat is mellőztem, egy laza integetéssel nyitottam, majd lényegre törően kérdeztem, hogy mikor ejtsük meg az első randinkat? Amíg nem volt meg az első személyes találkozó, addig nem is akartam bármiféle szexuális témára utaló apró morzsácskát sem elejteni, majd azt követően, amikor ő is rájön, hogy nem vagyok perverz, lehet velem beszélgetni, nem kamu profil vagyok, és remélhetőleg kölcsönösen elfogadásra kerül a képeim a valóságban jelenlévő arcom hasonlósága. Utána viszont beindul a bombagyár, persze a küldj-egy-szelfit-magadról sztorik, hogy elképzelhető legyen az életszituáció, amit éppen csinál.

Az első talin érte mentem a munkahelyére, az Árpád-híd előtt tornyosuló, gyerek felhőkarcolókként égbetörő multis irodadzsungelbe, ugyanis L3 egy koreai multinál marketinges. Hat óra körül találkoztunk, persze én már idő előtt lovagiasan vártam a február eleji csontig hatoló hidegben, amit még átszőtt a keleties fagyos szél. Két puszi után javasoltam, hogy induljunk el a környékre egy melegebb helyre, igyunk egy teát/kávét. Megilletődésnek, ismeretlenségünknek nyoma nem volt, hamar megismertük egymást az alapkérdéseken keresztül. Ohh a közös barátnőnk, ohh a munka, ohh az exek, ohh milyen köcsög volt, ohh mióta egyedülálló, ohh a hobbik. Mire ezeknek a végére értünk, már a romantikus WestEnd-ben ültünk az egyik középső kávézó szigeten, miután jéggé fagyva feladtuk a helykeresést az óriás épületek árnyékában. WestEnd-del mellé nem lőhetünk, ott biztos van melegebb hely, ahova betudunk ülni, ennek csupán egy kompromisszuma volt: L3-nak el kellett engednie az ártatlan gyermeki létében vizionalizált első találkozó élményét, melyben egy lovag érkezik érte fehér lovon, és a paradicsomba vezeti őt, ahol kis majmok ugrálnak körülöttük a mélyzöld pálmafák között, és a háttérben vízcsobogás hallatszik a közeli türkizkék vízbe hulló vízzuhatag miatt, ami alatt a várt lovag haját hátra tűrve csókolja meg.  Na most egy olyan helyre lyukadtunk ki, ami a Mikulás gyárra hajazott; felettünk, alattunk, ezernyi apró emberke rohan, pakolászik, mozgó lépcsőzik, mindenhonnan értelmezhetetlen zaj árad, ezáltal a fókuszált figyelem – na meg a vízesés alatti csók – garantáltam hiányélmény. De legalább a jeges szelet kiiktattuk, és a forró teámat kortyolgathattam, amikor is a második találkozó tervét szövögettük, természetesen bor és ott alvás tényével kiegészítve, hiszen vidéki gyerek lévén, csak így működőképes. Egy óra után útra engedtem, én pedig visszaindultam a messzeségbe.

Elkövetkező napokban aztán pörgött a szexuális témával fűszerezett online beszélgetés, és a nagy találkozó tervezése. Konszenzus született, bár nem voltam teljes mértékben elégedett, de legalább szexszel leszek kompenzálva érte: Akváriumban lesz Punnany koncert, menjünk el együtt rá, ott bulizunk egyet, és boldogan érkezünk utána az estezárásához hozzá. Tök jól hangzott a storyline, ami kicsit árnyalta, hogy pont a kedvenc bandám koncertjén kell bilincsben érkeznem? Nekem a Parkos Punnany koncertek adják az igazán Szabadon érzést minden tekintetben. Ilyen koncerten még nem volt rosszul bekalibrált alkoholszint, vagy rossz buli, csak a virágról-virágra röppenés egy kis méhecskében manifesztálódva. Így lényegében párkapcsolatban érkezek erre a nemes koncertre, de jó lesz azért, ne temessük már előre, na!

Elérkezett a február eleji nagy nap, éppen izzadtan fociból érkeztem L3-hoz a zuglói panelerdő közepébe, puszit mellőzve javasoltam, hogy este nyitányaként inkább gyorsan megfürödnék.  A felújított kis lakásba lépve, egy hatalmas kör alakú cukiságfelhő, vagyis ahogy jobban megnéztem egy kövér macska követte utamat.  Ahogy levetkőztem a fürdőben, természetesen sikerült tele vágnom gumigranulátummal az igényes, tiszta női fürdőszobáját. Mit csináljak, ha elvégre műfűvön játszunk? Besöpörtem a szőnyeg alá, problem solved. Pár perc múlva már újult energiával, ingben, illat felhőben érkeztem a nappaliba, ahol kértem is a fröccsömet, ezzel hivatalosan is elindítva a gyorsított szeánszunkat, hiszen egy óránk volt az indulásig. Háttérben alapozásként betettünk Punnany számokat, miközben a macskát simogattuk az ismerkedésünk elmélyítése közben, bár hamar észrevettem, hogy kezdek én is egy fehér vattacukorrá alakulni, úgy hullatta a szőrét ez a kis jószág, szóval gyorsan távolságtartóvá váltam, de anyujától azért nem. Kezdtek leérni a gyorsan folyó Irsai fröccsök, női oldalon a dámás Aperol Spritz körök, amelyet lassacskán szintén fröccskörök váltottak.

60_1.jpeg

háttérbe egy Dua Lipa lett, de maradhat

A koncert előtt egy órával ott akartunk lenni, hogy párat még igyunk ott, és megnézzük a szép lassan életre kelő, megtelő Akvárium hall belsejét, miközben ismerőseinket kutatjuk. Ennek apropójából a paneldzsungelra szánt időnk lejárt, hívtam egy bolt-ot, majd rohantunk is lefelé, hogy ne várassuk meg a kedves sofőrt. Aztán eszembe jutott, hogy hoztam direkt vacsorát – pontosabban egy csoki szeletet -, hogy elkerüljem az esti buli záróakkordjaként szánt részeg pizzaszeletet. Lassan egy hónapja tartó diétám szerves része ez a cukormentes MRP szelet többek között, és szép lassan az eredmények is jöttek, hiszen pár hét alatt lekopott 4-5 kiló, persze kőkemény szigorú diéta mellett. Konklúzióként annyi, hogy nyilván a kocsimban hagytam, így a taxitól még gyorsan visszafutottam, hogy a csomagtartóban fagyoskodó kis energiát bekapjam, ezáltal kellő életerőt adjon az este hátralévő cirka 4 órájára.

Megérkeztünk már jókedvvel a koncert helyére, de azért biztosíték gyanánt kikértem két vodka-szódát, majd óvatosan kortyolgatni kezdtük, ahogy néztük a körülöttünk egyre jobban életre kelő neon fényű tömeget, amíg vártuk a Punnany-s fiúkat. Negyedórával a nyitány előtt beverekedtük magunkat egész jó helyre előre, aztán gondoltam, hogy mivel már nincs sok piám, gyorsan előtte hozok még egy kört, addig fent egy kicsit körbe is tudok nézni egyedül, meg egy safety wc-t is megejtek. Szomorúan kellett belátnom, hogy ez a fedett kis zárt hely nem adja át azt a Parkos feelinget, szóval hamar visszakullogtam a sűrűjébe.

60_2.jpeg

A koncert örömmel végre elkezdődött, L3 idegesítően táncolgatott előttem a zenét teljesen figyelmen kívül hagyva, hiszen aki Punnany-t hallgat, az nem úgy táncol, mint valami party kurva a 4Bro-ban. Ilyen tánc volt, amitől fogtam a fejem, amikor egyenes lábbakkal előrehajolva megfogja a bokáját, mint aki arra vár, hogy helyben beverjem neki ott a tánctér közepén az éledező kapitányt. Legszívesebben felborítottam volna, pedig tudom, hogy csak imponálni, vagy még egy fokkal elmélyülni akart, de abban a másfél órában nem érdekel ez a fajta közelség, nekem a zene által elvarázsolt atmoszféra volt az, amire kíváncsi voltam, nem a nagy farpofákra, meg a pár percenkénti kötelező csókokra. Csókokra, igen , hiszen azt meg kellett már ejteni, hogy azért beindítsuk a folyamatot, de azzal a lendülettel konzerváltam is volna a koncert végére.

Ami még tovább rontotta az amúgy sem a megszokott koncert élmény minőségét, azok a mellettünk szintén eltévelyedett tizenéves menő fiúk voltak, akik azt hitték, hogy Rió-ban - na jó az már nem is volt amikor ők elkezdtek bulizni -, vagy inkább a Morri2-ben lettek volna szűk, fekete Maffia pólókban, ami szépen ráfeszült a 25 cm-es bicóra. Nem kellett zseninek lennie, hogy rájöjjön az ember, hogy bőven illuminált állapotban voltak, és úgy ugráltak a Morri2-es stíluson túlmenően egy Kopóggyá’-ra, mintha a Tomorrowland-en lettek volna egy veretős tuc-tuc buliban. Szóval kurvára húzták az agyamat a tények, próbáltam csak előre koncentrálni a zenére, és figyelmen kívül hagyni a perifériámon lévők veretését, meg az előttem/alattam akrobatizáló lányt. Még az istenverte vodka is kár volt, mert csúnyán berúgott L3, ez látszódott az üveges tekintetéből, meg a mozgásából. Teljesen olyan érzésem volt, mint az 5 évvel korábbi Punnany-s koncerten, csak akkor D2-vel  a főszerepben (#16 Élvezd!). A pohár végül akkor telt be, mikor az egyik fiatal jobbra tőlem, látványosan elkezdett flörtölni a ’csajommal’, akkor aztán magamból kikelve ellöktem a gecibe (ezt nem tudtam szebben megfogalmazni), és tudtára adtam ha még egyszer hozzánk ér, kettétöröm. Én is meglepődtem magamon, de ittas állapotban 180’ -os változáson megy át a személyiségem, mert azért a 190 cm-m, és a 100 kg-om is jó hátszél. Utána a periférikus problémám legalább megoldódott, visszább vettek a fiúkák, és józanítóan hatott ez a kis jelenet L3-ra is, hiszen kissé észbe kapott, hogy talán ő is túlment egy szinten, és nem akart semmi bajt. Oké, én nem haragszok, csak élvezzük már végre az Élvezd!-et.

60_3.JPEG

egy a feltétel: hogy egyező hévvel legyünk egyek a zenével!

Hozzá kell tennem, hogy az egyik korábbi posztom is ebben az időben fogalmazódott meg, amikor is eléggé szenzitív, vagy talán labilis érzelmi állapotban voltam az exem tekintetében. és persze a közös számok, közös emlékek amiket hallgattunk, ez mind testet öltött a számokban, és így a legkevésbé sem érdekelt, hogy egy óra múlva dugni fogok ezzel a csajjal. Záróként bedobták még a másfél hete-t, az volt az a pont, amikor javasoltam, hogy induljunk meg, elég volt ebből, fáradt is vagyok. Boltal már indultunk is vissza ahol az estét kezdtük, hogy egy szép keretet adjunk az egésznek.

Negyedóra múlva már felajzott állapotban wc, és tisztálkodások után, részegen feküdtünk el a kényelmesen nagy ágyában. Folytattuk az el-elkezdett csókokat, itt a sötétben, a csendben már nem volta a koncert hatása alatt, itt már nyugodtan engedélyeztem magamban a kurválkodást számára, sőt el is vártam. Viszont mindkettőnknek sikerült egy kicsit többet innia a kelleténél, így nem nevezném túl minőséginek ezt a puritán, genetikába kovácsolt,  ösztönök által vezérelt szerelmeskedést, vagy mit. Azt már a ruhán keresztül leszűrtem, hogy szép telt mellekre számíthatok, és ez a sejtés beigazolódott, hiszen hamar a cicire támadtam ruhán keresztül, az a könnyed végvári vonal hamar elesett, így már a bugyit ostromoltam, ahol szintén nem találkoztam komolyabb ellenállással. Nyelves csókok hamar, nyakra, majd mellre terelődött, miközben már be is csusszantam a lányba. Homályos időtöltésből pár berögzül képkocka maradt fent, amelyben a játékos kerekded mellek, ütemes ringatózása kíséri az aktusunkat, audió oldalról pedig érzéki nyögése részegséggel itatva. Sokáig szexeltünk, főleg misszionárius pózban, lábemelgetéssel, forgatással fűszerezve, próbáltunk lovaglást is – ami nem igazán jött be -, hátulról is a jó öreg kapitány betekintést nyerhetett, azonban elengedtem azt a részét, hogy neki is orgazmusa legyen, hiszen a teste egy-egy felpörgetett kísérletet enyhébb zilálással követett le, nem éreztem, hogy ő is képes lenne orgazmusra.

Az egom persze kiakadt a tényre, hiszen pont az egyik legrégebbi barátnőm ajánlásának sikerült annyira berúgnia, hogy képtelen legyen elélvezni, és fennáll a veszélye, hogy úgy jut a fülébe, hogy én nem tudtam kielégíteni. Kisasszony, legközelebb kevesebb vodka-szóda, kevesebb kurválkodás a koncerten, és érzékibb – józanabb – teljesítmény az ágyban. Miután leharcoltam ezt a kérdést magamban, fél óra próbálkozás után már kellőképp fáradt voltam, és közel ahhoz, hogy a hátráltatott orgazmusomnak teret adjak, így pont mielőtt elélveztem volna, kihúztam és a hasán végeztem. Emlékszek, hogy még egyszer a nagy formás – szürke fényben, épphogy csak kivehető formavilágú – mellét megmarkoltam, mielőtt a fürdéssel együtt lezárom a bűnös estémet, és lassan belépek az óhatatlanul elkerülhetetlen kellemetlen másnap előszobájába, de addig még van békés 8 órám. Pedig ha tudtam mi jön a másnapi Hiperkarma koncerten, akkor lehet mindent máshogy csináltam volna még a Punnany-n. Jó éjt.

Szólj hozzá

bunyó 2020 Punnany D2 L3